Bejelentés


UGRON EZ A HONLAP EGYENLŐRE KISÉRLETI ÉS PRÓBADARAB.

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







SZÉKELY KÁLVÁRIA SZENTELÉSE SZÉKELY KÁLVÁRIA–CSEDŐ-ATTILA-FOTORIPORTJA Székely kálvária évmegjelölései I. 1241-42. Tatárjárás A középkori világot rettegésben tartó mongol (tatár) törzsek 1241-ben törtek be Erdélybe. Hihetetlenül megszervezett hadseregükkel, félelmetes harcmodorukkal, kegyetlen portyázásaikkal iszonyú pusztítást végeztek. Először KADAN vezetésével Radna, Beszterce, majd Kolozsvár váraiba törtek be, „számlálhatatlan sokaságú magyart” mészároltak le. Azután BEDZSAK az Ojtózi szoroson át a Barcaságon ütközött meg Pósa vajda csapatával, aki csapata nagy részével együtt elesett a csatában. Innen az Olt völgyén át Küküllővár és Gyulafehérvár ellen ment a pusztító mongol sereg. Végül BORUNDÁT hadai a Vöröstoronyi szoroson át zúdultak Szebenre és környékére. 1242 tavaszán, Dzsingisz kán halálhírére vonultak vissza, foglyok ezreit hurcolva magukkal, üszkös romokban heverő, temetetlen holttestekkel borított Erdélyt hagyva maguk után. II. 1526. augusztus 29. Mohács A törökök tudták, hogy az 1500-as évek Magyarországa gyenge, meggyengült a déli végek védelme, és a katonaság létszáma kicsi. 1521-ben a török sereg Nándorfehérvár alatt van 70.000 harcossal, a magyar védelem 70 fő. Hunyadi János győzelme után 65 évvel feladják a várat. I. Ferenc francia király, Zsigmond lengyel király és Velence – Európa – koncnak dobta oda Magyarországot a töröknek. II. Lajos 1526-ban a szultán ellen vonul. A kiválasztott mohácsi csatatér nem kedvez a magyar seregnek. Az igért segítség – Frangepán részéről és Szapolyai részéről – késik, nem ér a csata kezdéséig Mohácsra. A török sereg létszáma duplája a magyarokénak. Tomori Pál jó stratégiáját a hátba támadó törökök meghiúsítják. Heves nyári zápor nehezíti a tájékozódást a csatatéren. A király menekül – és menekülés közben a Csele patakába fulladva életét veszti. A pár órás csatában elhull 12 püspök, 16 zászlósúr, 12 főúr, 4.000 lovas, 10.000 gyalogos. 1526. augusztus 29-én Magyarország döntő vereséget szenvedett a Török Birodalomtól, Szulejmán elfoglalta Budát. 1541-ben az ország három részre szakadt. III. 1562. Székely Támadt – Székely Bánja A székely társadalom a 16-ik században még őrizte archaikus jogrendjét, autonómiáját. Az elszegényedés és a rendkívüli adóterhek azonban egyre jobban sújtották a szabad gyalog székelyeket. Sokan szolgasorba jutottak. 1561 decemberében Balassa Menyhárt, aki átállt a Habsburgokhoz, a régi szabadságok helyreállításának ígéretével feltüzelte az elégedetlen székelységet, 1562 tavaszán fegyvert fogtak. János Zsigmond fejedelem csapatai Görgényben, Nyárádmentén és Holdvilág faluban szétverték a felkelők csapatait, vezéreiket karóba húzták, vagy megcsonkították. A fejedelem jogi és gazdasági megtorló intézkedéseket hozott, megszüntette a gyalogszékelyek általános hadkötelezettségét, felszámolva így a székely szabadság elvi jogalapját. A székelység szemmeltartására két várat emeltetett – Udvarhely mellett és Háromszéken, a Várhegyen –, és gúnyosan az egyiknek Székely Támadt, a másiknak a Székely Bánja nevet adta. IV. 1596. Véres farsang 1595-ben Erdély csatlakozott a Keresztény Ligához, tavasszal az erdélyi hadak kiverték a törököket a Maros-mente szinte valamennyi várából. 23.000 székely katona csatlakozott Mihai Viteazul törökellenes háborújához és Giurgiunál sikerült győzelmesen kiszorítani az oszmán hadat. A székelyeknek ezért régi szabadságuk visszaállítását ígérték. Az erdélyi nemesség tiltakozott a székelyek fölszabadítása ellen, hiszen sok jobbágyukat veszítették volna el. A fejedelem ezért 1596-ban visszavonta a felszabadításukra vonatkozó döntését. A hősies harcok után álnokul becsapott székelyek fellázadtak. Bocskai István csapatai ritka kegyetlenséggel fojtották vérbe a lázadást, lemészárolták Gyergyócsomafalva, Alfalu és Újfalu csaknem egész lakosságát. Ez volt a véres farsang. V. 1690. Az Erdélyi Fejedelemség megszűnése 1684 tavaszán XI. Ince pápa védnöksége alatt megalakult a Szent Liga. Erdély fontos támaszpontnak és élelemforrásnak számított, ezért Lipót császár kérte Apafi Mihály fejedelem csatlakozását. Apafi óvatosan előkészítő lépéseket tett – hiszen a török itt volt és minden lépését figyelte –, aztán 1686-ban véglegesítették Erdély csatlakozási feltételeit: Lipót szavatolta a fejedelemválasztás szabadságát. 1688-ban a Habsburg kormányzat kinevezte Antonio Caraffa generálist Erdély katonai főparancsnokának. Caraffa a terror eszközével az erdélyi politikusoktól kikényszerítette az ország önállóságáról lemondó nyilatkozat aláírását. A fogarasi nyilatkozat a fejedelemséget Lipót császár uralma alá helyezte, az országba császári katonaságot hozott. Az adót fegyveres erővel hajtották be. A katonai túlerő minden ellenállást letört. Erdély központi kormányzata és rendi intézményei árnyékhatalommá váltak. VI. 1711. A székely hadrendszer megszűnése Erdély 1690-ben tehát újra a Magyar Királyság része lett és a Habsburgok által kinevezett kormányzó irányította. 1707-ben II. Rákóczi Ferencet Marosvásárhelyen beiktatták fejedelmi méltóságába. Rákóczi mindent elkövetett, hogy az európai háborúkat lezáró „universalis békébe” Erdély függetlenségét, önállóságát is belefoglalják, e célért még a fejedelmi címről is kész volt lemondani. Fejedelemsége azonban keresztezte a Habsburgok hatalmi és dinasztikus érdekeit, ezért a császári udvar mereven elutasította az angol és holland diplomáciai közbenjárást. Az erdélyi nemességet címekkel és adományokkal próbálták Rákóczi ellen fordítani és hűséges udvari nemesekké szelídíteni. A fejedelem csapatai kiszorultak Erdélyből, 1711-ben kénytelen Lengyelországban, majd Franciaországban, végül Rodostóban menedéket keresni – örökre. Távozásakor Károlyi Sándorra ruházta hadainak főparancsnokságát, aki 1711. március 14-én felesküdött József császárra. Rendi gyűlést hívott össze és elfogadtatta – 1711. április 29-én – a Szatmári békét, ami megerősítette a Habsburg birodalomba való integrálódás folyamatát. A Szatmári béke nem szavatolta a királyválasztás jogát, nem fogadta el külön magyar hadsereg létrehozását, háttérbe szorította az alkotmányosságot. VII. 1764. január 7. Madéfalvi veszedelem 1750 körül a Habsburg kormányzat – a megnőtt adósságok és a kimerült erőforrások miatt – intenzíven kezd foglalkozni Erdély ügyével. 1762-ben kezdődik a határőrség megszervezése Naszód vidékén és a Székelyföldön, részben önkéntes alapon, részben erőszakkal. Udvarhelyszéken falvak egész sora tagadja meg az összeírást. Mária-Terézia királynő Siskovics altábornagyra bízza a határőrség megszervezését. 1763 decemberében Csíkban a határőrnek állni nem akaró férfilakosság az erdőbe húzódik, vezéreik Madéfalván tartózkodnak. Siskovics 1764. január 7-én hajnalban 2 ágyúval és 1.300 katonával megrohanja Madéfalvát, az ellenállók táborát, többszáz embert legyilkoltat, köztük asszonyokat és ártatlan gyermekeket is. A vérfürdő megtöri a székelyek ellenállását. A katonai felettesek drasztikusan avatkoznak be a határőrök gazdasági és magánéletébe, akadályozzák iskoláztatásukat. Megkezdődik a székelyek bujdosása Moldvában, Csángóföldön. VIII. 1849. augusztus 1. Nyerges-tetői csata Az erdélyi szabadságharc sorsa már akkor eldőlt, amikor 1849 júniusában a cári orosz és az osztrák seregek átlépték a határokat. Bem tábornoknak több mint kétszeres ellenséges haderővel kellett szembenéznie, így csak arra vállalkozhatott, hogy amíg lehet, késlelteti az ellenség előrehaladását. A cári haderő és a császári hadak a kászoni medence felé nyomultak 1849. augusztus elsején. Tuzson János honvéd alezredes 200 székely katonával megkísérelte feltartóztatni az ellenséget, a nehezen megközelíthető Nyerges-tetőn. A székely honvédek hosszú ideig kitartottak, de egy lázárfalvi román pásztor az ellenséget egy ösvényen a székelyek hátába vezette. Nagy vérveszteséggel, Tuzson kénytelen volt feladni a hadállásokat. A vereséggel a Székelyföld teljes egészében az ellenség kezére került. Az augusztus 13-i világosi fegyverletételt követte 24-én a zsibói fegyverletétel. Erdély megadta magát. IX. 1916. augusztus 27. Betörés Erdélybe Az első világháború derekán, 1916. augusztus 17-én Bukarestben Románia titkos szerződésben csatlakozott az Antanthoz. A hadba lépésért cserében Romániának ígérték részben Bukovinát, az egész Bánságot, a történelmi Erdélyt. Augusztus 27-én Bécsben átadták a hadüzenetet a Monarchiának, és még az éj folyamán Ferdinánd király csapatai átkeltek a Kárpátok hágóin. Az erdélyi magyar határt csak a csendőrség védte, a korábban itt állomásozó csapatokat már rég átvezényelték az orosz frontra. A hatóságok ezért az első napon hozzákezdtek a veszélyeztetett zóna kiürítéséhez, a lakosságnak a Maroson túli területekre történő menekítéséhez – ez elsősorban a magyar és szász városlakókat és a Székelyföldet érintette. A menekültek száma meghaladta a kétszázezret. X. 1920. június 4. Trianoni békediktátum 1920. június 4., a trianoni békeszerződés aláírása a magyar nemzet gyásznapja, melyről így írt a korabeli tudósító: „A budapesti templomokban ma délelőtt megkondultak a harangok, a gyártelepek megszólaltatták szirénáikat és a borongós őszies levegőben tovahömpölygő szomorú hanghullámok a nemzeti összeomlás fájdalmas gyászát jelentették... Ma tehát elszakították tőlünk a ragyogó magyar városokat, a kincses Kolozsvárt, a Székelyföldet, a Rákócziak Kassáját, a koronázó Pozsonyt, az iparkodó Temesvárt, a vértanúk városát, Aradot, és a többit mind, felnevelt kedves gyermekeinket, a drága, szép magyar centrumokat. Ma hazátlanná tettek véreink közül sok millió hű és becsületes embert... A város és az ország némán, méltóságteljesen, de komor daccal tüntetett az erőszakos béke ellen. Egész Budapest a gyászünnep hatása alatt állott." A trianoni béke értelmében a Magyar Királyság területe (Horvátország nélkül) 282.000 km2-ről 93.000 km2-re csökkent. Lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra apadt. Bár az elcsatolt területek nagy részének lakossága nem magyar nemzetiségű volt, az új határok mélyen belevágtak a magyar nemzet testébe. Ennek következtében 3,2 millió magyar került a szomszéd országok határai közé, tehát a Kárpát-medencében élő magyarság több mint 1/3-a, s ennek fele az új határok mellett zárt tömbökben élt. Ez azt jelenti, hogy lehetett volna az etnikai, nemzetiségi elvnek megfelelő, igazságosabb határokat húzni, a győztesek mohósága és bosszúvágya azonban csillapíthatatlan volt. XI. 1944. augusztus 26. Úz-völgyi csata Az Úz völgyében 1944 augusztusában zajló eseményekről mondja dr. Szabó József budapesti hadtörténész: „1944 júliusa óta a Kárpátok előterében a Magyar Királyi Honvédség első hadserege már vívja a harcát, a Székelyföldet még nem készítették fel a háborúra, hiszen úgy gondolták, hogy Iasi-Chisinov térségéből körülbelül három-négy hónap múlva ér ide az arcvonal. Itt a béke szigete volt az Úz-völgye még 1944. augusztus 23-án, amikor bekövetkezett a román átállás. Ezután három nap múlva jelenik meg az Úz-völgye bejáratánál, az akkori határon a vörös hadsereg 40. hadseregének páncélos felderítő csoportja. A hadvezetés azonnal hátraviszi az arcvonalat innen az Úz-völgyéből Aklos csárdáig, a székely határőr zászlóaljat, a sepsiszentgyörgyi 11. székely határőr zászlóaljat, amelyik kiképzésen tartózkodik itt a völgyben. A zömét hátra tudják még vinni, de fönn marad a 2. század a Magyaros tetőn, amely az ottani négy darab hegyi ágyút volt hivatott biztosítani. Ők a Csobányos völgy felé, egy tőlünk északabbra levő völgyön próbálnak meg visszajutni az arcvonal mögé, de belefutnak egy szovjet csoportba, és komoly tűzharcban nagyon nagy veszteséget szenvednek. A 26. nagybereznai, Kárpátaljáról származó határvadász zászlóalj Aklos csárdánál kitűnően tartja az arcvonalat. Nagy veszteségeket szenvednek, de három hétig tartják itt a frontot. A völgyet csak akkor adják fel, amikor erre parancsot kapnak, hiszen a Vörös hadsereg immáron majdnem Debrecen környékén van.” XII. 1947. február 10. Párizsi békeszerződés Ezen a napon a második világháború győztes hatalmai és Magyarország aláírták a párizsi békeszerződést. A magyar vezetők hiába kopogtattak határozott elképzelésekkel a győztesek ajtaján, a döntést ismét nélkülünk hozták meg. Hiába volt a sok remény és illúzió, a békeszerződés visszaállította a trianoni határokat. A párizsi békeszerződések aláírásával zárult le a II. világháború Magyarország, Finnország, Bulgária, Olaszország és Románia számára, 1947. február 10-én. A tervezet az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és a Szovjetunió érdekeit, vagy éppen érdekkülönbségeit tükrözte – egybehangzó vélemények szerint az amerikaiak és a britek hajlottak volna egy enyhébb változat elfogadására, a Szovjetunió azonban kitartott anyagi és politikai követelései mellett. Eltérően még a trianonitól is, a párizsi béke nem tartalmazott etnikai és nemzeti kisebbségeket védő záradékokat. XIII. 1956. november 4. November 4-én hajnalban, 4 óra 15 perckor, még mielőtt a rádióban elhangzott volna a Kádár-kormány megalakulásának bejelentése, megindult a szovjet támadás Budapest és az ország számos nagyvárosa ellen. Az ágyúdörgésre ébredő ország csak közel egy órával később hallhatta Kádár Jánosnak az akkor általa alakított Forradalmi Munkás-Paraszt Kormányának felhívását az ungvári rádióból, melyben bejelentette, hogy az október 23-i tömegmozgalom fasiszta felkelésbe torkollott, ezért vált szükségessé a szovjet csapatok segítségül hívása. Negyedórával Kádár után közvetítette a Szabad Kossuth Rádió Nagy Imre szózatát. A miniszterelnöknek nem volt, nem lehetett pontos képe a helyzetről, azt sem tudta, mi történt a Tökölön tárgyaló magyar küldöttséggel. Ilyen körülmények között csak arról tájékoztathatta az országot, hogy a szovjet csapatokat nem a kormány hívta be, de nem adott, nem adhatott parancsot az ellenállásra, noha nem is tiltotta meg a védekezést. Budapesten és néhány nagyvárosban a felkelők fölvették a harcot. A városok és az azokat összekötő országutak számos pontján alakultak ki valóságos ütközetek. A fegyveresek természetesen nem hitték, nem hihették, hogy legyőzik a komoly erőkkel támadó szovjeteket, de bíztak abban, hogy sikerül kitartaniuk addig, amíg a magyarországi helyzetből olyan nemzetközi botrány lesz, ami visszakozásra kényszeríti a támadókat. És bíztak az ENSZ elsősorban diplomáciai, de – a Szabad Európa Rádió híradásai alapján – katonai segítségében is. Nagyon hamar nyilvánvalóvá vált, hogy hiába…És jöttek a zsarnokság évei ismét. XIV. 2004. december 5. 2004. december 5-én tartották azt a népszavazást, amelynek tárgya a határon túli magyarok számára kedvezményesen megadandó magyar állampolgárság volt. Noha a végeredmény az „igenek" győzelmét hozta(51,57%), a referendum eredménytelenül zárult, mert az összes szavazásra jogosultak 18,94 %-a voksolt igennel, az eredményességhez viszont legalább a szavazásra jogosultak 25 százaléknyi azonos szavazatára lett volna szükség. A népszavazást viszonylag rövid, ám annál intenzívebb kampány előzte meg. A parlamentben a jobboldal (Fidesz, MDF) támogatta a kezdeményezést, a civil szférában pedig az egyházak és több társadalmi szervezet képviselője állt ki az „igen" mellett. A kormánypártok (MSZP, SZDSZ) viszont a kettős állampolgárság elleni voksolásra buzdították a szavazókat. A negatív kampány megtette hatását, hiszen a választásra jogosultak mindössze 37,58%-a járult az urnákhoz. A népszavazás eredménytelensége és a nemmel válaszolók viszonylag magas aránya (a leadott szavazatok 48,43%-a) óriási csalódást okozott a határon túli magyarok számára. Duray Miklós, az MKP alelnöke így kommentálta az eredményt: „Politikai értelemben sajnos az a helyzet, hogy akik az állampolgárság kérdésében nemmel szavaztak, azok valójában igennel szavaztak a nemzet szétdaraboltságára". 2010-ben az országgyűlési választások után létrejött második Orbán-kormány vezetésével a parlamenti képviselők elsöprő többsége megszavazta a kettős állampolgárság megkönnyítéséről szóló törvényt. Lukács Csaba bővebben a Magyar Nemzetben Ugron Zsolna: bővebben Árpád Balázs: Látogatóban Ugron uramnál Lapozom a régi újságokat, egy kicsit vissza az időben, most éppen az Ugronok érdekelnek. Szombatfalvi lettem, illik hát tudni, kik voltak az egykori szomszédok. Egy biztos, az Ugron nevet a székely krónika már a rabonbánok korában említi. Az én hősöm képviselő volt és híres ember. Ha élne az idősebb Gábor, - milyen kár, hogy nem ismertem - igazi címlap hős lenne, ahogy olvasom keményfából faraghatták. Rá szavaznék,nem vitás. Azt mondják, a székelygőzös első talpfáit is a saját erdejéből vágatta ki, nem véletlenül kapaszkodott fel az első mozdonyra az érkezését megörökítő fényképen. A székely virtus sem hiányzott belőle. Azt írja Az Újság 1883-ban, hogy Ugron Gábor országgyűlési képviselő és Dániel Elek szombaton reggel a székelyudvarhelyi határban, súlyos feltételekkel pisztolypárbajt vívtak, mely Ugron megsebesülésével végződött. Dániel golyója karját fúrta keresztül; a seb mindazonáltal nem veszélyes. A párbajra Ugronnak egy hírlapi nyilatkozata adott okot, melyben Dániel egy kijelentését rágalomnak nyilvánította. — A párbaj okául a kolozsváron megjelenő Erdélyi Híradó egyik székelyudvarhelyi levele szolgált, melyet Dániel Elek küldött a nevezett lapnak. A levélben a legutóbbi megyei közgyűlés volt le írva s abban többek közt Simon Gyula erdőmester jelentése alapján az is, hogy az udvarhelyi járás főszolgabirájánál az állami erdészeti hivatal több ezer erdei kihágást jelentett be, de a főszolgabíró semmit sem tett a kihágást elkövető székelyek ellen. „Ezen a lanyha eljáráson — így szól az inkriminált tudósítás — az illetők vérszemet kapva, az erdőlopás már annyira elharapódzott, hogy Oroszhegy közbirtokossági erdejéből a helybeli hetivásárokra százezerekre menő lopott fából készült zsindelyt szállítanak be hetenként. Közelebbről az erdőőr ez erdészeti hivatalból csendőrök kiküldését kérte, kik azonnal mozgósítva lettek,de ezen időközben — reggel 6 órától délelőtt 10 óráig — e lopott fából készített és az erdőőr által lefoglalni akart, több százezer zsindelyt az illetők beszállították, illetőleg a csendőrök kirendelését megsejtve, útközben Kadicsfalván véletlenül éppen a főispán csűrébe rakták le és zárták el, hogy a csendőrök által lefoglalható ne legyen, miről a csendőrök azonnal jelentést is tettek.“  Ezzel szemben Ugron Gábor országgyűlési képviselő az Erdélyi Híradó-nak a következő távirati nyilatkozatot küldötte : „Kadicsfalván Török főispán épületét haszonbérbe én bírom, gépészem lakja, a zsindelyt oda erdőgazdaságom vásárolta a hetivásár napján és raktározta el. Minden ellenkező állítás rágalom. Ugrón Gábor. Miután a tudósítást Dániel Elek írta, Ugront provokálta s így történt meg a párbaj. De ki ez az ismeretlen Dániel? Utána nézek, és hamar kiderül, Dániel Gábor országgyűlési képviselő testvérőccse, aki a kétszeri golyóváltással történt pisztolypárbajban Ugronnak jobb felkarját lőtte keresztül, míg ő maga sértetlen maradt.  „ A párbaj föltételei voltak kétszeri golyóváltás 25 lépésről 5—5 lépés avansz-szal. Ugron Gábor lőtt előszőr, de pisztolya csütörtököt mondott, mire Dániel Elek lőtt és golyója Ugron jobb felső karjának izmain hatolt át, a nélkül, hogy csontot talált volna. Ugron Gábor állapota teljesen jó, este már künn járt az utcán és ma délután elutazott Székelyudvarhelyről Budapestre.”  Kolosváron, átutazóban még kikacsintott a hálókocsiból, felkötött jobb karral is azt üzente, „hogy hazájának ügye mellett köteles megvédeni a saját becsületét is. A gondvíselés, mely öt már annyiszor megmentette, ezúttal is csodálatosan megtartotta, a miben útmutatást lát arra, hogy ezután js szolgálja hazáját és védje becsületét. „ Ugron kijelentette, hogy jól érzi magát, bár sebét jelentékenynek tartja. A párbajozó felek tegnap már a fővárosba érkeztek, olvasható a tudósításban.  Fenyéden is rálőttek Nem ez volt az utolsó revolveres afférja, néhány évvel később, pontosabban 1904 október 18-án, egy keddi napon történt, hogy az országgyűlési képviselő a Fenyéd községben, édesanyja, özvegy Ugron Lázárné birtokán, törökbúza szedése közben rendreutasította Demeter Zakariás béresbírót. A béres visszafeleselt és megtagadta engedelmességet, amiért aztán Ugron arcul ütötte. Demeter Zakariás ekkor fejszét ragadott s azzal támadt rá Ugron Gáborra, akinek eltörte a bal karját. A béres-biró azután a hazatérő Ugronra még revolverből háromszor rá is lőtt, de szerencsére egyik lővés sem talált. A törvényszék Demeter Zakariást, aki különben már emberölésért egy ízben tizenkét évi fegyházat ült, két napig tartó tárgyalás után- öt évi fegyházra ítélte.  Szomorú jelentés  A hírt ezúttal a Tolnai Világlapja hozza 1911 januárjában: Ugron Gábor országgyűlési képviselő, 3 magyar parlamentnek egyik legmarkánsabb alakja, a múlt héten 64 éves korában Budapesten meghalt. Ugronról még ellenségei is elismerték, hogy jelentékeny ember volt s ezért halála veszteséget jelent a magyar parlamenti életben. Fiatal éveiben szoros barátságban állott Bartha Miklóssal, a kivel egy humoros ellenzéki lapot szerkesztett. Nyugtalan vérű ember volt egész életében. Csakhamar elhagyta szülőhelyét és 1871-ben már a franczia-német háború idejében Francziaországba sietett, hogy ott a köztársaságnak ajánlja fel kardját. Majd később Olaszországba ment, a hol Garibaldi táborában több csatában vett részt. A béke megkötése után ismét Párizsba siet, s ott marad a kommün egész uralma alatt. A mikor külföldről hazajött, Udvarhelyszék képviselőjévé választotta. Ettől fogva, rövid idő kivételével, haláláig tagja volt a képviselőháznak. Az utóbbi hetekben gyengélkedett, de baját nem vette komolyan. Vasárnap hirtelen rosszul lett és karosszékében ülve meghalt.  Temetés A Budapesti Hírlapból tudjuk meg, hogy a halottat hozó koporsó éjjel érkezett meg Székelyudvarhelyre és egyidejűleg érkezett felesége, gyermekei és a rokonság. „ Az éjjel a holttest a pályaudvaron volt. A temetésre a városi hivatalok .és ipartestületek- zászlók alatt jelentek meg és a zivataros téli időjárás ellenére több ezer székely gyűlt össze a temetésre. Kora reggel megindult a népvándorlás a vasúti állomáshoz és az utcák hosszában, ahol a gyászmenet elvonult, a résztvevők ezrei állottak sorfalat. A pályaudvaron a díszes érckoporsót elhelyezték a gyászkocsira és a gyászmenet megindult a szent-ferencrendiek templomához. A koszorúk százait több kocsi vitte. A városi ipartestületek nyitották meg a menetet, amely után a vármegye zászlóvivője következett, akit a törvényhatósági bizottság tagjai követtek. Ezután a falvakból beözönlött székelyek haladtak, majd a koporsót és koszorúkat vivő kocsik következtek, ezt pedig a család követte. A szentferencrendiek templomához érve a halottat vivő kocsi a templom ajtaja előtt megállt, a család tagjai bevonultak a templomba, ahol gróf Mikes János főesperes rekviemet mondott. Ennek végeztével újra megindult a menet Szombatfalvára, ahol az Ugron-család sírboltja van. Másfél órát tartott, míg a menet a hegytetőre ért. A hegy aljában nagy társzekérre tették a koporsót és azon vitték fel a hegyre. A gyászszertartás előtt Sebes i János Udvarhelymegye alispánja búcsúztatta el a megye nagy fiát, majd gróf Mikes újra beszentelte a holttestet, mire a kripta gyertyáinak lobogó fénye mellett lebocsátották a koporsót.”  Heves véralkatu, szenvedélyes politikus volt, olyan, milyent nem találunk ma az olvadó Székelyföldön, pedig nagy szükség lenne, hogy gatyába rázza a sok málészájú magát politikusnak nevező parlamentert. Ugron Gábor Dr. Dipl. Ing. ETH (*1940 - ) bővebben bővebben a Vasárnapi Hírekben Őszi huszártoborzó-hadjárat Szentegyházáról a Homoród völgyében képekben. A felvételeket részben Burus Tibor és Danis János fotoművész készítette

Üzenetküldés
a kisérleti honlappal kapcsolatos észrevételeit kérem közölje.

E-mail címed:
Szöveg:





Keresés a honlapon



Üzenőfal


Név:

Üzenet:



Hírek


Szavazás


Linkek



Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!