Bejelentés


UGRON EZ A HONLAP EGYENLŐRE KISÉRLETI ÉS PRÓBADARAB.

Ingyenes Angol online nyelvtanfolyam kezdőknek és újrakezdőknek. Ráadásul most megkapod ajándékba A Hatékony Angol Tanulás Titkai tanulmányom.







Ugron Gábor1847 bővebben egy nekrológ Ignotus: bővebben Árpád Balázs: Látogatóban Ugron uramnál Lapozom a régi újságokat, egy kicsit vissza az időben, most éppen az Ugronok érdekelnek. Szombatfalvi lettem, illik hát tudni, kik voltak az egykori szomszédok. Egy biztos, az Ugron nevet a székely krónika már a rabonbánok korában említi. Az én hősöm képviselő volt és híres ember. Ha élne az idősebb Gábor, - milyen kár, hogy nem ismertem - igazi címlap hős lenne, ahogy olvasom keményfából faraghatták. Rá szavaznék,nem vitás. Azt mondják, a székelygőzös első talpfáit is a saját erdejéből vágatta ki, nem véletlenül kapaszkodott fel az első mozdonyra az érkezését megörökítő fényképen. A székely virtus sem hiányzott belőle. Azt írja Az Újság 1883-ban, hogy Ugron Gábor országgyűlési képviselő és Dániel Elek szombaton reggel a székelyudvarhelyi határban, súlyos feltételekkel pisztolypárbajt vívtak, mely Ugron megsebesülésével végződött. Dániel golyója karját fúrta keresztül; a seb mindazonáltal nem veszélyes. A párbajra Ugronnak egy hírlapi nyilatkozata adott okot, melyben Dániel egy kijelentését rágalomnak nyilvánította. — A párbaj okául a kolozsváron megjelenő Erdélyi Híradó egyik székelyudvarhelyi levele szolgált, melyet Dániel Elek küldött a nevezett lapnak. A levélben a legutóbbi megyei közgyűlés volt le írva s abban többek közt Simon Gyula erdőmester jelentése alapján az is, hogy az udvarhelyi járás főszolgabirájánál az állami erdészeti hivatal több ezer erdei kihágást jelentett be, de a főszolgabíró semmit sem tett a kihágást elkövető székelyek ellen. „Ezen a lanyha eljáráson — így szól az inkriminált tudósítás — az illetők vérszemet kapva, az erdőlopás már annyira elharapódzott, hogy Oroszhegy közbirtokossági erdejéből a helybeli hetivásárokra százezerekre menő lopott fából készült zsindelyt szállítanak be hetenként. Közelebbről az erdőőr ez erdészeti hivatalból csendőrök kiküldését kérte, kik azonnal mozgósítva lettek,de ezen időközben — reggel 6 órától délelőtt 10 óráig — e lopott fából készített és az erdőőr által lefoglalni akart, több százezer zsindelyt az illetők beszállították, illetőleg a csendőrök kirendelését megsejtve, útközben Kadicsfalván véletlenül éppen a főispán csűrébe rakták le és zárták el, hogy a csendőrök által lefoglalható ne legyen, miről a csendőrök azonnal jelentést is tettek.“  Ezzel szemben Ugron Gábor országgyűlési képviselő az Erdélyi Híradó-nak a következő távirati nyilatkozatot küldötte : „Kadicsfalván Török főispán épületét haszonbérbe én bírom, gépészem lakja, a zsindelyt oda erdőgazdaságom vásárolta a hetivásár napján és raktározta el. Minden ellenkező állítás rágalom. Ugrón Gábor. Miután a tudósítást Dániel Elek írta, Ugront provokálta s így történt meg a párbaj. De ki ez az ismeretlen Dániel? Utána nézek, és hamar kiderül, Dániel Gábor országgyűlési képviselő testvérőccse, aki a kétszeri golyóváltással történt pisztolypárbajban Ugronnak jobb felkarját lőtte keresztül, míg ő maga sértetlen maradt.  „ A párbaj föltételei voltak kétszeri golyóváltás 25 lépésről 5—5 lépés avansz-szal. Ugron Gábor lőtt előszőr, de pisztolya csütörtököt mondott, mire Dániel Elek lőtt és golyója Ugron jobb felső karjának izmain hatolt át, a nélkül, hogy csontot talált volna. Ugron Gábor állapota teljesen jó, este már künn járt az utcán és ma délután elutazott Székelyudvarhelyről Budapestre.”  Kolosváron, átutazóban még kikacsintott a hálókocsiból, felkötött jobb karral is azt üzente, „hogy hazájának ügye mellett köteles megvédeni a saját becsületét is. A gondvíselés, mely öt már annyiszor megmentette, ezúttal is csodálatosan megtartotta, a miben útmutatást lát arra, hogy ezután js szolgálja hazáját és védje becsületét. „ Ugron kijelentette, hogy jól érzi magát, bár sebét jelentékenynek tartja. A párbajozó felek tegnap már a fővárosba érkeztek, olvasható a tudósításban.  Fenyéden is rálőttek Nem ez volt az utolsó revolveres afférja, néhány évvel később, pontosabban 1904 október 18-án, egy keddi napon történt, hogy az országgyűlési képviselő a Fenyéd községben, édesanyja, özvegy Ugron Lázárné birtokán, törökbúza szedése közben rendreutasította Demeter Zakariás béresbírót. A béres visszafeleselt és megtagadta engedelmességet, amiért aztán Ugron arcul ütötte. Demeter Zakariás ekkor fejszét ragadott s azzal támadt rá Ugron Gáborra, akinek eltörte a bal karját. A béres-biró azután a hazatérő Ugronra még revolverből háromszor rá is lőtt, de szerencsére egyik lővés sem talált. A törvényszék Demeter Zakariást, aki különben már emberölésért egy ízben tizenkét évi fegyházat ült, két napig tartó tárgyalás után- öt évi fegyházra ítélte.  Szomorú jelentés  A hírt ezúttal a Tolnai Világlapja hozza 1911 januárjában: Ugron Gábor országgyűlési képviselő, 3 magyar parlamentnek egyik legmarkánsabb alakja, a múlt héten 64 éves korában Budapesten meghalt. Ugronról még ellenségei is elismerték, hogy jelentékeny ember volt s ezért halála veszteséget jelent a magyar parlamenti életben. Fiatal éveiben szoros barátságban állott Bartha Miklóssal, a kivel egy humoros ellenzéki lapot szerkesztett. Nyugtalan vérű ember volt egész életében. Csakhamar elhagyta szülőhelyét és 1871-ben már a franczia-német háború idejében Francziaországba sietett, hogy ott a köztársaságnak ajánlja fel kardját. Majd később Olaszországba ment, a hol Garibaldi táborában több csatában vett részt. A béke megkötése után ismét Párizsba siet, s ott marad a kommün egész uralma alatt. A mikor külföldről hazajött, Udvarhelyszék képviselőjévé választotta. Ettől fogva, rövid idő kivételével, haláláig tagja volt a képviselőháznak. Az utóbbi hetekben gyengélkedett, de baját nem vette komolyan. Vasárnap hirtelen rosszul lett és karosszékében ülve meghalt.  Temetés A Budapesti Hírlapból tudjuk meg, hogy a halottat hozó koporsó éjjel érkezett meg Székelyudvarhelyre és egyidejűleg érkezett felesége, gyermekei és a rokonság. „ Az éjjel a holttest a pályaudvaron volt. A temetésre a városi hivatalok .és ipartestületek- zászlók alatt jelentek meg és a zivataros téli időjárás ellenére több ezer székely gyűlt össze a temetésre. Kora reggel megindult a népvándorlás a vasúti állomáshoz és az utcák hosszában, ahol a gyászmenet elvonult, a résztvevők ezrei állottak sorfalat. A pályaudvaron a díszes érckoporsót elhelyezték a gyászkocsira és a gyászmenet megindult a szent-ferencrendiek templomához. A koszorúk százait több kocsi vitte. A városi ipartestületek nyitották meg a menetet, amely után a vármegye zászlóvivője következett, akit a törvényhatósági bizottság tagjai követtek. Ezután a falvakból beözönlött székelyek haladtak, majd a koporsót és koszorúkat vivő kocsik következtek, ezt pedig a család követte. A szentferencrendiek templomához érve a halottat vivő kocsi a templom ajtaja előtt megállt, a család tagjai bevonultak a templomba, ahol gróf Mikes János főesperes rekviemet mondott. Ennek végeztével újra megindult a menet Szombatfalvára, ahol az Ugron-család sírboltja van. Másfél órát tartott, míg a menet a hegytetőre ért. A hegy aljában nagy társzekérre tették a koporsót és azon vitték fel a hegyre. A gyászszertartás előtt Sebes i János Udvarhelymegye alispánja búcsúztatta el a megye nagy fiát, majd gróf Mikes újra beszentelte a holttestet, mire a kripta gyertyáinak lobogó fénye mellett lebocsátották a koporsót.”  Heves véralkatu, szenvedélyes politikus volt, olyan, milyent nem találunk ma az olvadó Székelyföldön, pedig nagy szükség lenne, hogy gatyába rázza a sok málészájú magát politikusnak nevező parlamentert. Ugron Ákos 1849 bővebben Ugron Zoltán (fiatfalvi) 1965 bővebben Ugron Gábor 1880 bővebben Ugron János (ábrahámfalvi), megyei alispán, szül. 1856. bővebben Ugron István 1917 bővebben Ugron Gábor (1973-2000) filmrendező, operatőr bővebben bővebben Ugron István, (Mezőzáh, Torda-Aranyos vm., 1862 – Kv., 1948), diplomata, meghatalmazott miniszter, ref. főgondnok, az OMP elnöke, az Elnöki Tanács tagja. Különböző közgazdasági és egyházi funkciók. A keleti akadémiát Bécsben elvégezvén, az osztrák-magyar diplomácia szolgálatába állott és 32 évig működött Törökországban, Egyiptomban, Olaszországban, Amerikában, Romániában, Oroszországban, mint nagykövetségi tanácsos, mint rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Ő építtette a mezőzáhi kastélyát. Szabálytalan alaprajzú kastélya franciaországi mintára készült. 1948-ig használták. Az államosítás után berendezését hivatalos személyek hordták el, Ugron István pedig a szegények házában végezte. Napjainkban a kastély múzeumi kezelésre lett átadva, felújítása és berendezése folyamatban van. bővebben Ugron István katonai pályaképe /80 Pap Krisztián: ELIT KATONÁK A BÍRÓSÁGON... tanulmánya alapján/ Ugron István (1917, Budapest – 1997, Solymár) nemesi-értelmiségi családból származott, édesapja Ugron Gábor országgyűlési képviselő volt 1915–1935 között. Ugron István a Budapesti Baross Utcai Bencés Gimnáziumban érettségizett 1934-ben, majd 1934-től 1938-ig a Honvéd Műszaki Akadémiára került, mivel a katonatiszti életpályát választotta. 1938-ban avattak hadnaggyá, majd ezt követően helyezték Szegedre a híradó századhoz szakaszparancsnoknak. 1940-ben áthelyezték a Kolozsvári honvéd zászlóaljhoz, ugyancsak szakaszparancsnoki beosztásba, ahol 1941-ig teljesített szolgálatot. 1941- ben áthelyezését kéri Pápára az ejtőernyős zászlóaljhoz, ahol főhadnagyként híradós századparancsnok lesz. 1943 tavaszán saját kérelmére kivezényelték frontszolgálatra a 201-es könnyű hadosztályhoz, amely a Szovjetunióban harcolt. Ennél a hadosztálynál a híradósok parancsnokának helyettese volt. Mivel törzsállományban volt, elvileg a harcokban nem kellett részt vennie, de a helyzet úgy hozta, hogy megakadályozott egy, a századát ért partizántámadást, amelyért kitüntetésként megkapta a Kormányzói elismerés bronz érdemérmét. Négyhónapnyi frontszolgálat után kerül vissza Pápára, az ejtőernyős ezredhez. 1944. augusztus végén az alakulatával a Kárpátokba kerül, ahol a Vörös Hadsereg elleni harcokban vettek részt. A sikertelen kiugrást követően az „eje” alakulat 1944. október 15-én Budapestre lett vezényelve a kiugrás segítése érdekében, de már későn, az alakulat végül Pápán köt ki. Ugronból a (II.) pótzászlóalj parancsnoka lesz, és 1944. november végén zászlóaljával együtt Csepelre lett vezényelve, ahol megakadályozzák, hogy a szovjetek „menetből” foglalják el a fővárost. Nehéz, de eredményes elhárító harcokat folytat zászlóaljával 1944. december 12-ig, ekkor áthelyezik őket Fót község határához, az itteni harcokban december 15-én megsebesült. Ez időben a fóti harcokban folytatott tevékenységéért, a német vaskereszt II. osztályú fokozatát kapta meg. Lábadozása alatt, 1945. január 5-én megnQsült, felesége báró Bánffy Mária. Felgyógyulása után, 1945. február 4-én visszahelyezték pápára az I. zászlóalj parancsnokának. 1945. február végétQl a sok újonccal bíró alakulattal rövid harckiképzésen vesz részt Bakonyszűcs községnél, majd 1945. március végén a Balaton-felvidéki harcokban vett részt. Zalaszántó község határában az alakulat megkapta a parancsot a visszavonulásra az országhatáron túlra, de Ugron és Tassonyi Edömér 28 katonával együtt a Bakonyba ment, és ott voltak 1945. április közepéig, amelyet követően mindenki hazament. A háború után Ugron István 1945. április végén jelentkezett a Honvédelmi Minisztériumban, és augusztus hónapban kinevezték a Szombathelyi kerület híradó előadójának. Itt volt 1946. február 6-áig, amikor őrizetbe vették, a vád: háborús bűncselekmények elkövetése. 1946. november 11-ig volt letartóztatva, azonban a Népbíróságok Országos Tanácsa felmenti. Szabadulása után, Táplánszentkeresztre (Vas m.) ment feleségéhez. Itt tartózkodása alatt Szombathelyre járt be dolgozni, a vasútnál vagon kirakással keres pénzt 1947 tavaszáig. Ez év júliusában a honvédség kötelékéből „B” listázták. Kardosrét-pusztára került az ottani mezőgazdasági szeszgyárba, itt van 1949 tavaszáig. Ekkortól a Marcaltői Hídépítő vállalathoz megy, de egy hónap múlva áthelyezték Nagykanizsára, majd Pécsre. Itt anyagkezelő technikusként dolgozik, egészen 1950. január közepéig, amikor újra letartóztatták, ugyancsak a fenti bűncselekmény miatt. JogerQsen két évre ítélték el, amit letöltött és 1951. március 11-én szabadult. Ezután 1952. áprilisig a Zirci MezQgazdaság szeszgyárában dolgozik, mint üzemi lakatos, majd mint „alkohol főző”, végül üzemvezető. 1952. áprilistól júliusig a Nagyesztergáli Állami gazdaságban dolgozik, mint bérelszámoló. Ezután a IV-es számú Mélyépítő Vállalathoz került Veszprémbe, Dudarra és Zircre. Ennél a vállalatnál dolgozik az 1954 nyarán történt újabb, immár harmadik letartóztatásáig. A háborút követQen a hivatásos tiszteknek Igazoló Bizottságok előtt kellett megjelenniük, hogy tisztázzák az illető részt vett-e háborús bűncselekmények elkövetésében. Ugront Szombathelyen, a 3. Honvéd kerület igazolóbizottsága 1945. november 22-én Lenc Géza elnök vezetésével „feltételesen” igazolta, és felmentette a háborús b_ntett vádja alól. Ugron büntetlensége mellett szóló döntést az is segítette, hogy az igazoló bizottság tagjai mind hivatásos tisztek és nem pártkatonák voltak, akik mertek függetlenül ítélkezni. Ami viszont feltűnő, hogy Ugront már ekkor megvádolja a magyar államrendőrség Pápai Politikai Rendészeti Osztálya háborús bűnökkel, amelynek alátámasztására saját, volt katonáinak tanúvallomásait vonultatták föl. Ezeket a vallomásokat egyértelműen manipulálták, de az is valószínű, hogy zsarolással, megvesztegetéssel, vagy úgy szerezhették a nyomozók, hogy Ugronra, vagy általában tisztekre valamilyen okból haragot tartó katonák vallomását gyűjtötték össze elsősorban, mivel ezek a vallomások Ugront a lehető legrosszabb színben tüntették fel. Mint például: „Egyébként a legénységgel oly rosszul bánt, hogy erre példa az egész fronton nem volt.” Máshol: „Ugron István százados… lehetetlen viselkedésű a legénységet ölte. Az év [1945] február havának valamelyik napján szemtanúja voltam, sőt többen is láttuk, mikor két zsidó gyereket és egy Thuri nevezetű őrvezetőt a kaszárnya udvaron agyonlövetett.” Egy harmadik tanú szerint bevonulásakor „már előre tudtomra adták, hogyha Ugron István zászlóalj parancsnokhoz kerülsz összeszedd magad és vigyázz a szó kiejtésekre.” A negyedik tanú úgy emlékezett: „…rögtön előre láttam, hogy az egy emberevő és aki cinizmussal tudja az embereit kínozni.” Azonkívül „…hogyha bármelyik honvéd, a legkisebb szabálytalanságot követte el, ami a fronton gyakran előfordult, Qket kiköttette.”138 Azt is elmondták róla, hogy rosszul bánt a legénység élelmezésével, nem adatta ki rendesen az fejadagokat. Az összes vallomáson végig vonul az a vád, hogy Ugron egy karpaszományos hadapród Qrmestert „hadbírósági ítélet” nélkül kivégeztetett a csepeli fronton, majd egy QrvezetQt Pápán, valamint egy Szíjgyártó Zoltán nev_ szakaszvezetQ halálát is a nyakába akarták varrni. A tanúvallomásokban szerepel, hogy Ugron részt vett egy ukrán falu felgyújtásánál, de ez, valamint, hogy kézigránátot dobott a legénység közé139, annyira komolytalanok voltak, hogy ezeket a késQbbiekben nem is bolygatták. Ezek a tanúvallomá- sok 1945. október 12-én készültek. A másnap, október 13-án született vallomások azonban egészen más képet festenek Ugron százados szakmaiságáról és alárendeltjeihez f_zQdQ magatartásáról. A vádlott az igazoló bizottság elQtt ekkor azt is elmondta, hogy „a legénységet sohasem fenyítette meg azért, ha harcközben sapkáját, vagy általában felszerelési tárgyait elveszítette. Csak akkor fenyített kikötéssel, ha ilyen felszerelési tárgyakat szállítás közben, vagy felvonulás alkalmával veszítette el a legénység, ezt is kevés esetben. …Sapka elvesztésért legfeljebb 2 órai kikötéssel büntetett, mert mint parancsnok anyagilag felelQs volt a felszerelésekért és a felszerelések elhagyása elég nagy méreteket öltött.”140 Ugron Szíjgyártó halálával kapcsolatban elmondta, hogy a nevezett részegen átment a szomszédos huszárhadosztály körletébe rumot lopni, de ott észrevették, az igazoltatás elQl elfutott, majd tüzelQállást fölvéve géppisztolyából tüzet nyitott a járQrparancsnokra. A huszárszázados erre t_zparancsot adott és a huszárjárQr tagjai Szíjgyártót (máshol: „Szíjjártó”) a t_zharcban agyonlQtték. Ugron százados csak késQbb értesült a történtekrQl, amikor az ügyet kivizsgálták.141 Ezt követQen a tanúk, szintén korábbi katonái következtek. Nagy Sándor QrvezetQ szerint „Ugron szds harcközben történt sapka elvesztésért nem kötettett ki senkit. Ugron szds igazságos és jó parancsnok”, akit „a legénység legalább 90%-a szeretett és általában léctatának becézték.”142 (Ugron közel két méter magas volt.) Eszteliczky Árpád elmondta, hogy „Ugron szds-t a legjobb embernek ismerte a részérQl, Q egy ízben dicséretben is ré- szesült. Azokat a kifejezéseket, amelyek a nyomozati jegyzQkönyvben foglaltatnak /”szadista” stb./ nem mondotta s nem tudja hogyan kerültek azok a jegyzQkönyvbe. Ugron szds csak azokat fenyítette, akik megérdemelték, mert igazságos ember volt.”143 Cserge Vince „a legjobb embernek ismerte Ugron szds-t, akiket megbüntetett, azok megérdemelték. Mindenben eljárt, hogy a legénységnek az étkezése jó legyen.” Cserge még hozzátette: „Pedáns, katonás embernek ismerte Ugron szds-t, de olyan igazságosnak is, hogy az egész legénysége a legnagyobb szeretettel vette körül. Tudatja azt is, hogy 1945. október 15-én, amikor a Szálasi féle regiem változás történt, Ugron szds nagyon lehangolt volt és azt a kijelentést tette, hogy sajnos nem tehetünk semmit, teljesen meg van kötve a kezünk.”144 De sorban az összes tanú ekkor elmondta, hogy amikor 1944. március 19-én a németek átlépték a magyar határt, akkor Ugron fegyveresen akart ellenállni, F_zfQrQl lQszert hozatott és inkább a Bakonyba szándékozott menni partizánharcot folytatni, minthogy letegye a fegyvert.145 Mivel azt gondolta, hogy a németek le akarják fegyverezni a honvédséget. Tóth István „Ugron szds-t a legjobb embernek ismerte. Szolgálaton kívül valósággal barátjuk volt. Megengedte pl. azt is, hogy nyáron ilyen esetben még fürdQnadrágban is bemehessenek hozzá. Aki szabadságra ment, majdnem mindig tQle kért pénzt és Ugron szds soha senkit nem utasított el.”146 Pados Ferenc őrmester „Szociális érzés_, de fegyelmet tartó” parancsnokként jellemezte, Szendrő Mihály pedig „katonás, fegyelmezett, igazságos” parancsnokként ismertette Ugront, aki „állandóan együtt volt legénységével a reggeli csuklótól kezdve, egészen takaródóig.” Szendrőt a második altiszti iskola elvégzése után Ugron javaslatára nem léptették elő, de „Ugron szds-nak még ezt az intézkedését is igazságosnak tartja”. Az igazoló bizottság előtt megjelent egy Váry Ferenc nev_ szentgotthárdi rendőr, aki egy érdekes dolgot közölt, ugyanis őt Szentgotthárdon felkereste egy bizonyos Szalver őrmester, aki megkérdezte tőle, ismeri-e Ugron századost, akire aztán becsmérlő kijelentéseket tett, gyanúsításokkal élt és németbarátnak nevezte. Ez a momentum is jelzi, hogy a veszélyesnek tartott volt honvéd, hivatásos tisztek ellen már idejekorán megindították a suttogó propagandát. A volt Szent László hadosztály tagjai pedig kiemelt figyelmet kaptak. A Szombathelyi Igazoló Bizottság tehát igazolta Ugront a háborús bűntettek vádja alól, azonban kiderült, hogy Ugron rajta van a Honvédelmi Katonai Politikai Osztály körözési listáján, ezért a Budapesti Népügyészség a Budapesti Népbíróságnál vádemelést indított Ugron ellen 1946. március 2-án és a pert újrakezdték. Ugron 1946. február 20-ától előzetes letartóztatásban volt, a vád szerint: „Terhelt 1944. decemberben Csepelen a föléje rendelt német hadosztályparancsnok utasítására minden hadbírói ítélet vagy egyéb jogszer_ eljárás nélkül kivégeztette Vezér karpaszományos szakaszvezetQt. Így tettese volt ember törvénytelen kivégzésének.”150 Vezér László hadapród szakaszvezetQ kivégzése idején, 1944 decemberében, Csepelen a Sas-hegyen székelt a magyar katonai parancsnokság. A kivégzést a német felettes parancsnokától kapott írásos parancs miatt kellett végrehajtani. Ugron kísérletet tett a kivégzés megakadályozására, de ez nem sikerült. Ekkoriban már a szökések gyakoriak voltak és emiatt a német parancsnokság a századparancsnokot, Ugront többször magához rendelte és utasította, hogy a szökéseket gátolja meg, mert „ellenkező esetben őt a hadbíróság elé állítja, aminek súlyos következményei lesznek, a legénységet pedig megtizedelteti.”151 Amikor egy nagyobb arányú szökés történt, a német parancsnok Ugront újból magához rendelte és értésére adta, hogy Qt le fogja tartóztatni és a legénységet meg fogja tizedeltetni oly módon, hogy a német tüzérséggel rövid lövésekkel a legénység közé lövet. (A szökevények tehát a többieket sodorták veszélybe.) ElQzQleg Ugron a megszökött honvé- dek után Pestre küldte Karsay István fQhadnagyot, hogy keresse meg Qket lakóhelyükön és hozzá vissza, akit lehet. A keresés nem járt sikerrel, csak a családtagoknál hagytak üzenetet a zászlóaljparancsnok üzenetével, amelynek hatására másnap megjelent nyolc közlegény és Vezér szakaszvezetQ. Ugron tehát, hogy a német parancsnokot szándékától eltérítse és legénységét a német megtorlástól megóvja, jelentette, hogy a kilátásba helyezett szigorú intézkedésre nincs ok, mert a megszökött legénység közül nyolc közlegény és egy szakaszvezetQ önként a századhoz visszatért, tehát végeredményben nevezettek nem szöktek meg a századtól. Thuri László eje QrvezetQt Pápán, a volt a huszárlaktanyában végezték ki, 1945. február 16-án, mert egy hónapig szökésben volt. Thuri QrvezetQ kivégzésével kapcsolatban Ugron a következQket mondta el: „Thuri QrvezetQt szökés miatt a hadbíróság ítélte halálra. A kivégzésre Qt rendelték ki, mint négyszög-parancsnokot. A kivégzésen jelen volt a hadbíró, aki az ítéletet felolvasta, valamint a lelkész és az orvos is. Csak Thurit végezték ki ekkor. Más kivégzésén nem vett részt.”152 Végh János vallomásában szerepel: „Hallotta, hogy Ugron szds mondotta, hogy így jár mindenki, aki szökni próbál. Azt nem mondotta Ugron szds, hogy hazaáruló, csirkefogó, kommunista. Ez helytelen a nyomozati jegyzQ- PAP KRISZTIÁN: ELIT KATONÁK A BÍRÓSÁGON... 83 könyvben.”153 Molnár István is elmondta, hogy Thuri kivégzésén kívül nem tud a két zsidó munkaszolgálatos kivégzésérQl, valamint a kivégzés fentebb mondott, „hivatalos”, vagyis katonailag jogszer_ lefolyását említi.154 Thuri bátran viselkedett, de a legénységet, amely nagyszámban friss kiképzés_ újoncokból állt, megdöbbentette a kivégzés.155 Pápán akkor már nyilas különítmények razziáztak és gy_jtötték össze a szökevényeket, vagy azokat, akik a behívó ellenére nem vonultak be. Háborús b_ntett miatt a budapesti népbíróság 1946. évi május hó 27-én a Nb. XII. 1132/1946. sz. ítéletével tízévi fegyházra ítélte Ugron Istvánt. Az elsQ rend_ ítélet indoka az volt, hogy Q „föléje rendelt német parancsnok utasítására, minden hadbírói ítélet, vagy egyéb jogszer_ eljárás nélkül”, tehát törvénytelenül végeztette ki Vezért. Azonban a Népbíróságok Országos Tanácsa (NOT) felülbírálta a budapesti Népbíróságot, és objektív, következetes érvek alapján hozott ítéletet, a Nbr. 13. §-ának 5. pontjában meghatározott háborús b_ntettben nem találta b_nösnek Ugront, mert a NOT szerint a vádlott a visszatért szökevényeket a német felettes parancsnokság felé nem „b_nözési szándékból” jelentette, hanem éppenséggel azért, hogy legénységét a „biztos pusztítástól” a tüzérséggel történQ tizedeléstQl megóvja. „Nem vitás – áll a NOT 1946. november 11-ei indoklásában – az sem, hogy vádlott eme közlését a német parancsnokkal azon célból közölte, hogy a megtévedett legénységét a súlyos következményektQl megvédje…” Az indoklás azt is elismerte, hogy a német parancsnok a nyolc közlegény kivégzésétQl eltekintett „a vádlott hosszas kérésére”, de a felbujtónak tartott Vezéréhez ragaszkodott. „Nem vitás az sem, hogy a vádlott nevezett szakaszvezetQnek a kivégzését is megakadályozni igyekezett az által, hogy ott a kivégzést megakadályoztassa, ez azonban neki a német ellenállás folytán nem sikerült, s hogy nevezettet csak akkor végeztette ki, amikor erre a német parancsnokságtól írásbeli parancsot kapott és a végrehajtó ellenQrzése végett egy német katonai bizottság megjelent.”156 Ezt követQen Vezért két önként jelentkezQ honvéd közvetlen közelrQl puskával fQbe lQtte. A NOT megítélése szerint Thurit rendes hadbíróság végeztette ki, Ugron kötelességszer_en járt el, mint a kivégzQ négyszög parancsnoka. SQt, a bizottság megállapította: „Ugron szds mindenkor fegyelmezett, igazságos, ezen felül pedig bajtársias érzés_ parancsnok volt, akit alárendeltjei tiszteltek és szerettek.” A bizottság azt is nyomatékosan vette figyelembe, hogy Ugron bátor kiállást tanúsított a német megszállás alkalmával – mint az összes pápai ejtQernyQs tiszt – „amikor saját élete, állása kockáztatásával szállt szembe a német imperialista követeléseknek”.157 Érdekes fejleményként megemlítjük, hogy Ugron korábbi katonája, Morvai Miklós az Q érdekében levelet írt158 annak védQjéhez 1946 áprilisában, amelyben ecsetelte volt századosának emberi erényeit, ami megint csak azt erQsíti, hogy a „vádlott” katonatisztként kemény, de igazságos volt alárendeltjeivel szemben és „szociálisan” viszonyult azok problémáihoz. Morvai QrvezetQi rangnál magasabbra nem léphetett, pedig három évig szolgált Ugronnal, aki Qt több alkalommal meg is fenyítette, tehát nem volt felé lekötelezve. Mint levelében írta: „Ezeket a sorokat tehát nem hálából írom, még csak nem is sajnálkozásból, hanem egy gerinces, jellemes magyar ember iránt való megbecsülésbQl, aki még a legsúlyosabb náci elnyomás alatt is magyarul mert gondolkodni és cselekedni. Tetteinek mozgatórúgója izzó hazaszeretete, alárendeltjeinek jóléte, erkölcsi és szellemi felemelése volt. Nem célom megvédeni Százados Urat, ez az Ön hivatása. Csak pár vonással én is hozzá szeretnék járulni emberi arcának megrajzolásához…”159 Morvai szót emelt az ellen is, hogy századosa „antidemokratikus” lett volna, aki rettegésben tartotta a legénységet, vagy hogy németbarát beszédeket tartott. „Tudok ellenben arról, hogy az egész ejtQernyQs zászlóaljban az P századja volt az, ahol szolgálaton kívül a legfesztelenebb volt a viszony feljebbvaló és alárendeltje között. Minden idejét a legénység között töltötte. A legénység 84 PAP KRISZTIÁN: ELIT KATONÁK A BÍRÓSÁGON... csak Ugron papának és Léc apánknak hívta (hosszú léc termete miatt). Ha a rádióhoz hívták ezzel a megszólítással, nem haragudott volna érte, hanem még büszke is volt rá és Q is mindig úgy jelentkezett: »Itt Léc!«”160 Morvai megemlíti azt is, hogy Ugron Pápán létrehozott egy önkéntes alapon szervezQdQ önképzQkört, „kaszinót” a legénység számára, mert zavarta, hogy a legénység szabadidejét nem megfelelQen (ponyvairodalom, korcsma, bordélyházak stb.) tölti. „A kaszinó a legszabadabb irodalmi és politikai viták színhelye volt, ahol nem különbözQ rendfokozatok számítottak, hanem csakis az Emberi (szándékosan írtam nagy e-t) érték és a tudás. Ezekbe a vitákba illetve beszélgetésekbe a Százados úr is gyakran bekapcsolódott… kedvenc helye volt az neki, büszke is volt rá. …Mindenki véleményét meghallgatta.”161 A rádión Londont, Moszkvát is hallgatták, pedig ez (1943–44, sQt 45-re is utal a szerzQ) igen kockázatos volt. Morvai kitért az 1944. március 19-én történtekre is: „A német beözönlés hírére felfegyverezte a századját, példáját a többi századparancsnok is követte. A század sorakozott a tanteremben, a Százados úr pár szóval ismertette a helyzetet: »A németek megszállták hazánkat, le akarják fegyverezni a honvédséget. Ezt, mint becsületes magyar emberek nem t_rhetjük.« P! Ha egymaga lesz is, tudja mit kell tennie, de a »fegyverét nem teszi le.« Aki úgy gondolja, hogy bármily körülmények közt is vele tart, az lépjen elQre. Aki azonban bármely gátlást érez, (családi, világnézeti stb.) az maradjon. P – úgymond – ígéri, bármint alakuljon is a helyzet, az illetQk semmiféle hátrányt nem fognak szenvedni. Az egész század egy lépést elQre lépett.”162 A várt események, mint külföldi ejtQernyQs segítség, és más magyar csapattestek csatlakozása stb. azonban elmaradtak, ezért a tervbe vett Bakonyba vonulásnak, és ott partizánharcot folytatni nem volt értelme. Morvai végül így zárta levelét: …A fent elmondottakat, ha szükséges, bárhol akár esküvel is megerQsítem, sQt több volt bajtárs is hajlandó ugyanezt megtenni.”163 A NOT kedvezQ ítélete ellenére a Katona Politikai Osztály nem akarta annyiban hagyni a dolgot, ezért Ugront 1950. januárban újra, másodszor is letartóztatták, ugyancsak a Vezér „törvénytelen” kivégzése, mint háborús b_ncselekmény miatt. JogerQsen két évre ítélték el, amit letöltött, de ebbe a büntetésbe beleszámították az elQzQleg letöltött tíz hó- napnyi elQzetest, ezért 1951. március 11-én szabadult Márianosztráról. A harmadik letartóztatás Az 1945-öt követQ szovjet okkupáció nyomán az elsQ magyar kirakatper a Magyar Közösség nev_ titkos, de valójában ártalmatlan szervezet felszámolása érdekében indult 1947. február 27-i kezdettel a Kisgazdapárt lejáratása érdekében. A dr. Donáth György és több mint kétszáz vádlott társa ellen már alkalmazni lehetett az 1946. március 12-én elfogadott VII. törvénycikket, amely halálos ítélettel büntette az államrend elleni „összeesküvést”. Hogy mi számított „összeesküvésnek”, azt természetesen az állami hatóságok döntötték el, mindesetre 1945 és 1956 között legalább 90 kommunistaellenes szervezetrQl164 van tudomásunk, nem számítva a nagyobb (Mindszenty, GrQsz, Standard stb.) koholt m_-pereket. Az általános elégedetlenség nyomán országszerte jó néhány „illegális”, a kommunista államrend bukásában reménykedQ szervezet, csoportosulás alakult, amelyek a társadalom minden rétegébQl szervezQdtek. A rendkívül kiterjedt besúgórendszer miatt viszont ezek a csoportok elQbb-utóbb, de általában igen hamar lebuktak. Az ÁVH látókörébe került Budai Ferenc, volt ejtQernyQs altiszt, és mint a jelentésben áll: „1954. október 29-én elQzetes letartoztatásba helyeztük Budai Ferencet, Oszlánszky Ferenc és Bonc József pápai lakosokat demokráciaellenes szervezkedés alapos gyanúja miatt. Budai kihallgatásai során vallomást tett arról, hogy 1949. tavaszán Zircen beszélt Ugron István volt ejtQernyQs szds-al arról, hogy Qk hárman létrehoztak egy demokrácia PAP KRISZTIÁN: ELIT KATONÁK A BÍRÓSÁGON... 85 ellenes szervezkedést, abol [sic!] a célból, hogy általuk várt „rendszerváltozás” esetén dokumentálni tudják ellenálló tevékenységüket…”165 Budai vallomása alapján Ugron 1954. november 17-én elQzetes letartóztatásba került. Az ÁVH figyelmét valószín_leg külön felkelthette Budai azon megjegyzése, hogy Ugrontól rejtett fegyverek átadását kérte. Ugron is elmondta, hogy 1945. április közepéig a Bakonyban bujkáltak két tiszttársával és 28 fQnyi legénységgel, majd fegyvereiket elásták és szétoszlottak. Tehát jelentQs mennyiség_ fegyver, lQszer került elásásra, ha valóban ez történt, mint november 17-ei vallomásában szerepel, a saját csoportja: Bakonybél és Szügy környékén „eltettünk 12 db géppisztolyt”, valamint 5-6 ezer darab géppisztoly lQszert, 20 kézigránátot 1-2 darab puskát, valamint 2-3 pisztolyt.166 Ugron jelezte vallomásában, hogy nem biztos, hogy ezeket a helyeket ennyi idQ múltával megtalálná, és a helyszíni szemlekor vagy nem találták meg ezeket a rögtönzött „raktárakat”, vagy már üresek voltak. A jegyzQkönyvekbQl a következQ kép állítható össze: Budai 1953-ban (és nem 1949- ben) kereste föl Ugront, hogy tájékoztassa szervezkedésükrQl és fölkérje Qt csatlakozásra, amit Ugron nem vállalt. A „demokrácia ellenes összeesküvés” vádjával lefogottakat az ÁVH-sok külön kezelésben részesítették, általában súlyosan bántalmazták, verték, talpalták Qket, de természetesen a jegyzQkönyvekben erre vonatkozó utalás nincsen. Ugron István családja körében – érthetQen – nagyon sz_kszavúan nyilatkozott börtönélményeirQl és a belügyi szervek kihallgatási módszereirQl. ElképzelhetQnek t_nik az a jegyzQkönyvekben szereplQ fejlemény, hogy Ugron, mivel jól ismerte Kiss Zoltán egykori pápai tiszttársát, többször találkozott is vele a háború után, 1948 Qszén beszélgetés közben kiderült, hogy Kiss egy illegális szervezkedésben vesz részt. A jegyzQkönyv szerint Kiss „ElQadta, hogy van egy szervezet, mely erre nézve utasítást ad és fordulat esetén igazolja magatartását. Mikor érdeklQdtem részletek felQl, elQadta, hogy sejtrendszer alapján épül fel, három „körbQl” áll, az elsQ körben a fQ vezetQség, a másodikban az alsóbb vezetQk, a harmadikban a tagok. A III.-beliek csak azt a II.-belit ismerik, ki Qket beszervezte, egymást sem kell hogy ismerjék. További kérdéseimre nem mondott többet. Kérdeztem, hogy lehetnék én tagja ennek a szervezetnek. Azt mondotta, azt ki kell érdemelni.”167 A Kiss által elmondott „sejtrendszer” felépítést, mint a nemzeti ellenállási csoportok szervezeti alapegységét megerQsíti Fehérváry az eger-kiskunlacházi szervezkedés kapcsán: „… mint a legtöbb szervezet sejt-szervezésben voltak, így az ÁVH-nak mindég csak egy-egy csoportot sikerült lefognia, a lefogottak közül legfeljebb egy tudott más csoportokról.”168 A sejt-rendszer felépítés a Zákó-féle MHBK eszköztárába tartozott, és ezt a módszert igyekeztek alkalmazni az itthoni hírszerzés megszervezése érdekében. A jegyzQkönyv szerint Ugron elQször csak kisebb feladatokat kapott, eszerint Kiss „Megbízott, hogy szerezzek adatokat a Veszprém és Hajmáskéri szovjet csapatokról / gk.rendszámok és rajtuk lévQ csapatjelek/ és azt alkalmilag vigyem el hozzá.”169 Újabb találkozójukon Kiss már azzal bízta meg, hogy alakítson saját csoportot „egy sejtet”, amire azért sem került sor, mert 1949 után nem találkoztak többet. Nem állíthatjuk hatá- rozottan, hogy Ugron és Kiss között ilyen értelm_ kapcsolatfelvétel létrejött volna, de az érzékelhetQ, hogy Ugront a belügyi szervek folyamatosan ellenQrzés alatt tartották. Talán elképzelni sem tudták, hogy egy olyan komoly harctéri tapasztalatokkal rendelkezQ ejtQernyQs, aki ráadásul javíthatatlan reakciósnak volt elkönyvelve, ne akarna szervezkedni. Ugron a jegyzQkönyvekben elismerte, hogy Kiss megbízta egy saját illegális csoport szervezésével, de elmondta, hogy a csoportot végül nem szervezte meg. Indoklása szerint: „Azért nem szerveztem be erre a célra senkit, mert nekem Kiss kezdetben arról beszélt, hogy Q egy politikai illetve egy demokráciaellenes szervezkedésben van benn. Én ennek érdekében vállaltam is, hogy hozok adatokat az Q megadott szempontjai alapján, mivel 86 PAP KRISZTIÁN: ELIT KATONÁK A BÍRÓSÁGON... ezzel, azt mondotta, hogy ezáltal érdemlem ki a szervezkedésben való részvételemet. KésQbb azután azt láttam, hogy ez nem egy szervezkedés, hanem egy kémcsoport. Én meg kémkedni nem akartam.”170 1951-es szabadulása után nem sokkal viszont fölkereste Qt régi katonája, Morvai Miklós, aki egy általa elképzelt módon, elég hasonlóan a „sejt” rendszerhez, három fázis alapján kialakítandó ellenállási csoport, vagy szervezet fölállí- tására igyekezett rávenni Ugront, aki ebben – a jegyzQkönyvek szerint – már részt vett. Mivel a korabeli személyek közül ma már senki sem él, az ÁVH-n készült jegyzQkönyvek valóságértéke pedig gyakran vitatható, sok részletet tekintve a bizonytalanságban tapogatózunk. Ami az Ugron-ügy kapcsán a jegyzQkönyvekbQl kiolvasható, az többnyire érthetQ és hihetQ. A rendkívül nehéz, szorongatott helyzetbe került magyarságban erQsen élt a remény, hogy ezek a diktatórikus állapotok nem tarthatnak örökké, ezen reménykedéseket erQsítette a koreai háború során kialakult nemzetközi konfliktus, amelynek kiterjedésében sokan bíztak. Mint Ugron is megjegyzi: „Az megfelel a valóságnak, hogy mi abban az idQben illetve 1951-ben biztosnak láttunk egy közeli háború bekövetkezését a koreai há- borún keresztül. Az is megfelel a valóságnak, hogy háború esetén »partizántevékenység« kifejtésére szerveztük meg a csoportot.”171 Illetve, csak kezdték el megszervezni, mert az a valóságban soha nem m_ködött. Morvai föl is utazott Budapestre, hogy ott a volt ejtQernyQs altisztekkel találkozzon „konspiratív” módon, hogy a megbízhatóakat kiválogatva létrehozza a csoportot. Mindössze egyetlen ilyen találkozó jött létre, a jegyzQkönyv szerint azért, mert a Morvai által vezetQnek gondolt172 Ugron szemében „unactuálissá” vált az egész szervezkedés. Mint kérdésre válaszolva elmondta: „Azért vált részemrQl unactuálissá a szervezkedés, mert nem úgy alakult a politikai helyzet, mint ahogyan én azt gondoltam. Én abban bíztam, hogy abban az idQben hamarosan lesz egy háború és az nem így történt.”173 A koreai konfliktus, vagy korábban a Jugoszlávia önállósulása keltette hullámok valóban nem váltak világméret_vé. Magát a szervezet létrehozását tehát Morvai találta ki, de a jegyzQkönyvekben már Ugront akarták felbujtóként-szervezQként feltüntetni, és a vádiratban is Qt nevezik meg szervezQnek. Ugron távolmaradásával Morvai elvetette a szervezkedést, és megpróbált nyugatra szökni, de a határon elfogták és 4 év elzárásra büntették. Amikor Ugront a Budai-ügy miatt lefogták, és Morvai képbe került, akkor Qt 1955 februárjában az oroszlányi büntetQteleprQl hozták ki, hogy vallomást tegyen. Ugron letartóztatása után szóba került, hogy házkutatást tartsanak bakonybéli otthonában, aminek kapcsán érdekes epizódot Qrzött meg az egyik jegyzQkönyv, ugyanis a zárkaügynök, Jelinek Miklós a következQ kijelentést jelentette: Ugron felesége nem mondana semmit egy házkutatás során, „De meglepQdnének a nyomozók azon ha a gyerekkel beszélgetésbe elegyednének és megkérdeznék a 9 éves fiamat, hogy tudod-e hogy hol van apád. Az Q válasza egészen biztos hogy az volna, hogy elvitték a »büdös kommunisták!«. Ezen ne csodálkozz, mert meglátszik a gyerekeken, hogy milyen nevelést adtunk nekik.” Egészen bizonyos, hogy az ilyen megnyilvánulások nem segítették a volt „horthysta-fasiszta” hivatásos tiszt bírósági perét.174 Illegalitásban és újabb letartóztatás Ugron Istvánt, mint I. rend_ vádlottat a FQvárosi Bíróság 1955. november 19-én 11 évi börtönbüntetésre ítélte, melyet a LegfelsQbb Bíróság 1956. januárban 9 évre szállított le.175 A következQ vádpontokban találták b_nösnek: „külföldi szervezet megbízottja részére adatközléssel elkövetett h_tlenség, valamint a Népköztársaság megdöntésére szervezkedések kezdeményezése” és feljelentési kötelesség elmulasztásának büntette miatt.176 A fentiekbQl jól kivehetQ, hogy az Ugron és társai per részben valós tényeken alapult (szer- PAP KRISZTIÁN: ELIT KATONÁK A BÍRÓSÁGON... 87 vezkedés), de ezek annyira kezdetleges szint_ek voltak, hogy ahhoz képest a büntetést kifejezetten túlzásnak tarthatjuk. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy ebben az idQben tartott Nagy Imre elsQ kormánya, amely idQszakban enyhébb ítélkezés folyt. 177 Ott volt még a „feljelentés elmulasztásának” büntette, ami egy jogi nonszensz, ilyet még soha semelyik büntetQtörvénykönyv nem szankcionált, legfeljebb a Szovjetunióban. A jegyzQkönyvekbQl is kivehetQ, hogy bár Morvai kereste föl volt századosát és Q kezdemé- nyezte az „illegális” szervezkedést, azt mégis Ugron nyakába varrták. Ebben nyilvánvaló- an szerepet játszott ludovikás múltja és a Szent László hadosztályban betöltött pozíciója is, amely tényezQket a kommunista belügyi szervek (bíróság, ÁVH) megkülönböztetett figyelemben részesítettek. Ugron tehát megkezdte börtönbüntetését, amikor kitört az 1956-os szabadságharc, és Qt a szabadságharcosok a Gy_jtQfogházból november 2-án „szabályos szabaduló igazolvánnyal” kiengedték. Azt gondolhatnánk, hogy ennyi igazságtalanság, mint amennyit például Ugronnak is el kellett viselnie, benne is felfokozta volna a bosszúvágyat, amelynek szabad folyást engedhetett volna, miután felnyíltak a börtönkapuk. Azonban nem ez történt. Ugron István személyes elmondása alapján sikerült megtudnom, hogy az itthon maradt volt hivatásos, „horthysta” katonatisztek, így Q is, nem voltak hajlandóak részt venni a harcokban. Ennek egyszer_ magyarázata volt, mint mondta: „vért feleslegesen nem szabad pazarolni.” A volt honvédtisztek, mint katonai szakemberek, és mint a Vörös Hadsereggel harcolt veteránok, pontosan tudták felmérni, hogy nyugati segítség nélkül esélytelen felvenni a harcot a szovjetekkel. Tény, hogy a szabadságharcban igen kevés volt honvédtiszt vett részt, valószín_leg az elmondott érv miatt, de talán azért is, mert a volt honvédtisztek alaposan megtapasztalhatták mit jelent az, ha valakit b_nözQként kezelnek, aki munkát is nehezen kap és jelentéktelen ügyek miatt is börtönbe küldik. Harmadik ok pedig a család lehetett, mint Ugron esetében is, akinek ekkor már négy kiskorú gyermeke volt. Szabadulása után elsQ útja családjához vezetett, ahol feleségével beszéltek ugyan a diszszidálásról, de ezt sem Q, sem Bánffy Mária nem akarták. Közben a szovjetek leverték a felkelést és a volt raboknak vissza kellett térniük a büntetés-végrehajtási intézményekbe, amit érthetQ módon Ugron sem volt hajlandó megtenni. 1956 decemberében feljött Budapestre és az illegalitást választotta, több polgári személynél is bujkált, így például Góth Miklós ügyvédnél, vagy Zlinszky Jánosnál, a késQbbi alkotmányjogásznál is. KülönbözQ ötletek merültek fel, hogyan tudná elkerülni a börtönbe való visszamenetelt, amelyek közül a disszidálás is felmerült, csakhogy a határok lezárultak, és már csak tiltott módon lehetett átlépni a határt, amely komolyabb elQkészületeket igényelt. „Márton” ügynök jelenti 1957. augusztus 17-én: „Kérdésemre közölte Góth, hogy Ugron a legszigorúbb konspiráció betartása mellett él. Érden egy barátjánál tölti napjait és ha bejön a városba, úgy reggel a munkástömeggel együtt jön be és este ugyan úgy megy tartózkodási helyére.”178 Ugron betartja a konspirá- ció szabályait, de felesége így is meglátogatta többször Budapesten, ellentétben azzal, amit „Komárominé” jelent 1957. augusztus 28-án: „Ugron jelenleg 5 naponként máshol alszik, mert így nem kell bejelentkeznie. Ugron felesége, illetve családja nem tud semmit, azt gondolják, hogy már régen kiszökött az országból.”179 A disszidálási szándék valószín_síthetQen a nyomozószervek erQltetése volt, amibQl „h_tlenségi” pert lehetett csinálni, és ezért lett a jegyzQkönyvekben is határozottan kiemelve. Egy kiterjedt nyomozás indul Ugron kézre kerítése érdekében besúgókkal, ügynökökkel, lehallgatásokkal együtt, amelynek a végén 1957. szeptember 3-án Qrizetbe veszik a „szökött rabot”. „Komárominé” lakásához közel történt a letartóztatás, mivel Ugron kifejezetten jól ismerte az Qt lebuktató besúgót és annak férjét, aki azzal hitegette, hogy tud neki „határsáv-belépQt” szerezni és más ismeretei révén át tudja juttatni a határon.180 88 PAP KRISZTIÁN: ELIT KATONÁK A BÍRÓSÁGON... A Komáromi és Ugron közötti, lehallgatott beszélgetésbQl kiderült, hogy Ugronnak „célja volt minél elQbb – de feltétlenül a személyi igazolvány érvényesítési határidQ lejárta elQtt – disszidálni.”181 A jegyzQkönyvekben szereplQ disszidálási szándék nagyon valószín_, hogy a „Hatóság” erQltetésére került bele, mert az Ugron család szerint a családfQ hatá- rozottan nem akart disszidálni, csak a hatóság félrevezetése érdekében híresztelték ezt a szándékot. FQvárosi tartózkodása alatt találkozott egy korábbi rabtársával, aki rábeszélte, hogy menjen a Gy_jtQbe jelentkezni, mivel hogy Q is a KÖMI-nél (Közérdek_ Munkák Igazgatósága)182 dolgozik, s az „ÁVÓ-garantálja”, hogy a büntetést nem kell letölteni. Ugron erre jelentkezett a KÖMI-nél, és ott dolgozott január közepéig, amikor „az ávós megbízott, aki ezt az irodát vezeti”, behívta és közölte vele, hogy sajnos, neki (Ugronnak) és még egy másik társának nem lehet elintézni a büntetés törlését. Ugron ekkor vonult illegalitásba. Közben megjátszotta azt, hogy „nyugatról íratott egy levelet családjának, azzal a céllal, hogy ennek alapján a hivatalos szervek mint disszidáltat tartják nyilván. Ezt a levelet a felesége meg is mutatta egy alkalommal a nyomozó szerveknek, amikor Bakonybélen Ugront Qrizetbe akarták venni.”183 Miközben Ugron illegalitásban próbálta magát fenntartani, két vonalon is a hálózati osztály ügynökeivel tárgyalt. Pedig sikerült pénzt (30 ezer Ft, 200 svájci frank és 21 dollárt) szereznie munkából, valamint sógora és annak felesége, testvérhúga Ugron Éva révén. És végül ezért „az 1950 évi 30. törvényerej_ rendeletben meghatározott devizagazdálkodás szabályait sértQ b_ncselekmény elkövetéséért” és szökésért állították újra bíróság elé.184 A börtönben Ugron Istvánt az elsQ elítélése során tehát teljesen ártatlanul ítélték el, mivel elkerülhetetlen katonai kötelességét látta el, amikor Vezér és Thuri kivégzését elrendelte és levezette, amelyek háborús körülmények között, a felettes parancsnokságok nyomására történtek. A második elítéltetésének 1955-ben már volt ugyan némi alapja, mert tényleg végzett bizonyos szint_ kémtevékenységet és részt vett egy ellenállási csoport megszervezésében. Azonban ezek a tevékenységek annyira kezdetlegesen, alapszínen zajlottak, hogy ezekért 9 év börtönt kiszabni csak abban a paranoid, minden irányú félelemtQl befolyásolt politikai és geopolitikai légkörben volt elképzelhetQ. Ugronnal kapcsolatban a magyar hatóságok nem kivételeztek 1956-ot követQen sem, nem kapott kedvezményt, a hátralévQ büntetésének letöltését is folytatnia kellett. Ugronnak a börtönben való életérQl nagyon keveset tudunk, egyrészt mert – érthetQ okokból – Q maga sem beszélt családjának a benti körülményekrQl, másrészt a rendelkezésre álló iratanyagok, zárkaügynöki jelentések sem állnak megfelelQ mennyiségben rendelkezésre. Az bizonyos, hogy a kommunizmusban tapasztaltak következtében Ugron zárkózottabb és bizalmatlanabb lett zárkatársaival, de alapvetQen nem változott meg, nem „állt át”. Ami keveset sikerült megtudni, az özvegyétQl, Bánffy Máriától tudható. Az egykori ejtQernyQs százados, zászlóaljparancsnok a börtönben sem tagadta meg vezetQi képességeit, mindenkor kiállt az „embereiért”, fogvatartott rabtársainak érdekeiért, még ha ezért állandóan magánzárka büntetést kapott. Ilyen eset volt, amikor az ételt adagoló merQkanál hirtelen „rövidebb” lett, vagyis kevesebb adagot kaptak a rabok, amit Ugron rögtön szóvá is tett, majd mehetett sötétzárkába, de a fejadagokat visszaállították. Özvegye úgy tudja, hogy férje a börtönbeli idejében sokszor került magánzárkába, de mindig a közösségért való kiállása miatt, ahol legalább meditálni tudott. Arra nem sikerült utalást találni, hogy megverték, vagy megkínozták-e a Katpol vagy az ÁVH pribékjei, erre vonatkozóan személyesen tQle sem sikerült adatot kapni. A család szerint többször gúzsba kötötték, ami hosszú lába miatt is rendkívül fájdalmas volt számára, ha elájult, PAP KRISZTIÁN: ELIT KATONÁK A BÍRÓSÁGON... 89 fellocsolták, ahogy az bevett módszer volt akkoriban. Ugron István személyesen annyit mondott el, hogy büntetésképpen egy nagyobb, rácsos faládába rakták (valószín_leg csirkeketrecbe), amelyben nem lehetett fölállnia, ami neki külön kellemetlenséget jelentett, átlagnál magasabb termete miatt. Ebben a helyzetben, a józan eszének megtartása érdekében Ady-verseket mondott, meditált és imádkozott. Bármilyen megpróbáltatásokon is ment át a volt pápai ejtQernyQs százados, a börtönben sem tudták megtörni, és alighanem a veterán hadfit inkább felbQszítették az indokolatlan fogva tartással. Emiatt is történhetett, hogy 1962 végén, Márianosztrán csatlakozott az Abrudbányai János-féle szervezkedéshez, amely egy kizárólag politikai célú „mozgalom”-nak indult, de rövidesen elhalt. Ugron István az itthon maradt egykori Szent László hadosztály tisztjei közül a legtovább volt börtönben, közel 10 évet, majd sajátos módon, a börtönparancsnok egyéni amnesztiájával szabadul Sátoraljaújhelyről 1963. január 4-én. Igen megrázó esemény volt temetése 1994-ben a Solymári temetőben, ahol a teljes katonai tiszteletadás mellett, az egykori tiszttársak és a legénység tagjai körében zajlott le a szertartás. Először fordult elő, hogy nem a Vörös Hadsereg tagjai emlékére adtak le díszsortüzet. Nem kevés elégtétel volt ez a néhai családfő, politikai fogoly és pápai ejtQernyQs emlékéért, de még inkább a család, a barátok és a többi veterán számára, akik úgy élték le életük nagy részét, hogy a velük történtekről öszintén beszélniük sem volt szabad. Hamvait a székelyudvarhelyi családi sírboltban helyezték el, és a kápolna falán külön emléktábla őrzi emlékét. ZARÁNDI KNÖPFLER VILMOS Apósa Ugron Gábornak (1847-1911), orvosdoktor, kórházi főorvos, K. Vilmos Károly, zalatnai bányaorvos és Ikrich Elisabet Karolina fia, született 1814-ben, a Hunyad megyei Boica községben. Tanulását Zalatnán kezdi, majd középiskolai tanulmányainak kolozsvári elvégzése után, 1833-ban, mint 19 éves ifjú, a bécsi orvosi egyetemre megy, ahol a szemészetből és a sebészetből tudori oklevelet nyer, miközben tanulmányútra indul. Bejárva Magyarország bányavidékeit, majd Cseh-, Porosz-, Bajor-, Szász- és Olszországban a kórházak mellett főként a fürdő­ helyeket és ásványvizeket tanulmányozza. 1848 elején beutazza Belgiumot, Angliát és Franciaországot, majd Erdélyben földtani kutatásokat végez. 1849-ben Zalatnáról feldühödött nemzetiségek vérengzése elől, sebesülten menekül és mint nemzetőr százados Bem, Czecz és Gál Sándor mellett szolgál a magyar szabadságharcban. Knöpfler Vilmos mint orvos, mint geológus kiváló szaktekintély. Több latin és magyar nyelvű orvosi művet ír, amellett a nemzeti kultúra és közügyek terén mint előharcos nemcsak Marcsvá- sárhelyen, hanem országos viszonylatban is megbecsülést szerezEnnek fényes bizonysága, hogy amikor a magyar orvosok és természetvizsgálók 1875-ben, Marosvásárhelyen tartják országos nagy gyűlésüket, őt választják egyhangúlag elnökükké. Nagy érdemeket szerez a marosvásárhelyi országos kórház, a takarékpénztár, a kaszinó, a Stefánia kisdedóvoda, a színházépítő részvényegylet, aZ önkéntes tűzoltóegylet, az iparosegyesület betegpénztára és még nagyon sok egylet, társadalmi és kultúrintézmény megalapítása körül. Tevékeny részt vesz a ref. egyház, a pénzintézet, valamint a megye 5 Orvostörténeti Könyvtár közi. 65 Knöpfle r Vilmo s (1792 — 1861) (Olajfestmény, egykor a Marosvásárhelyi Takarékpénztár dísztermében) és a város minden közügyében, társadalmi, egyházi és közművelődési megmozdulásokban. Tagja az Országos Közegészségügyi Tanácsnak, levelező tagja a Budapesti Orvosegyletnek és az orvosi körnek, rendes tagja a marosvásárhelyi Kemény Zsigmond Irodalmi Társaságnak, a Magyar Természettudományi és Földtani Társaságnak, a bécsi állat- és növénytani, a kolozsvári orvos- é s természettudományi, a nagyszebeni Sachsen Altenburg-i természettudományi egyesületeknek. Min t a szabadelvű párt híve, Marosvásárhely város egyik kerületének közel 12 éven át országgyűlési képviselője s mint ilyen, nagy szolgálatot tesz városának. Sokoldalú és kiváló tevékenységéért a király l8()5-ben kir. tanácsosi címmel, később régi porosz nemességének beszámításával a magyar nemes-séggel és 1881-ben a Vaskorona-renddel tünteti ki ; a székely fővános pedig díszpolgárává választja és halála után utcát nevez el róla. 1882. szeptember 28-án, Marosvásárhelyen, 08 éves korában halt meg. Eltemetik Csíkszentivánon. Neje felsőboldogasszonyfalvi Páll Mária. Gyermekei: Mária (Ugron Gáborné), Vilmos (sz. 1856, mh. 1862), Gábor (sz. 1858, + 1874-ben) és Elek (sz. 1863, + 1903, neje: maxai Máriaffi Mária).






Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!